Bajor Imre, Gálvölgyi János, Kern András rendszeres partnerei voltak.
Pályatársai – barátai tisztelték és szerették.
Mindig is az őszinteségre esküdött: neki is voltak olyan betegségei, amik súlyos következményekkel járhattak volna, mégis mindig azt kérte, hogy őszintén beszéljenek vele, mert az álboldogság csak árt mindenkinek.
Ő is csatlakozott a huszonöt éves Leukémiás Gyermekekért Alapítvány kampányához, így őt is megkopaszították a fotózás idejére. Közelről ismeri a rák szörnyűségeit, hiszen több kollégáját, sőt anyukáját is a betegség miatt veszítette el.
“Általában nem nagyon érdekel, hogyan látnak mások, csak az érdekel, én hogyan látom magamat. {…} Olyan ember vagyok, aki nem tudnék létezni anélkül, hogy ne reagálnék a világra, amelyben élek.” – vallotta magáról.
Egy nemrég készült interjúban mesélt még pár érdekes gondolatot…
– Olyan alkatnak tűnsz, aki inkább előretekint, mint vissza. Hogyan viszonyulsz a korodhoz?
– Még jön pár jó év hatvan után, és előbb-utóbb az öregség meg a halál vár. Ugyanúgy nem hazudok előrefelé, mint visszafelé. Viccesen ezeket a témákat is érintem… Az ember idővel eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, nem történik vele semmi. Vannak történések az életünkben, de már nem lényegesek. Egy bizonyos kor után már nem tud olyan fontos történni, mint húszon-harmincon éves korunkig, amikor az embernek lényeges, hogy felveszik a főiskolára, munkahelye lesz, gyereket szül, férjhez megy, megnősül stb. Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, és rájöjjek, hogy azért történnek dolgok, egy ideje minden hónap történéseit rajzosan és írásban megörökítem egy sárga papírlapon. Az év végén a tizenkét lapból összehozok egyet, és mindig kiderül belőle, mi volt fontos éppen, és mi nem az.
Az évek múlásával azonban mit sem veszített szexepiljéből. Ez egy bő fél évvel készült, retusálás és utómunkák nélküli felvételen jól látszik.
Ha tetszett, ne felejtsd el megosztani, hogy mások is láthassák!≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈
Tetszett? Ne felejtsd el megosztani, hogy mások is tudjanak róla!